Tükör-kérdések

Otthonában, a családban biztosítson a gyermekének érzelmi biztonságot. Biztosítsa arról, hogy nincs egyedül és nem az ő hibája, ami történik. Engedje, hogy kibeszélje magából a feszültséget anélkül, hogy azonnal kész megoldásokat erőltetne rá vagy kérdőre vonná. Alakítson ki megnyugtató esti rutint az alvás javítására és erősítse meg az iskolán kívüli kapcsolatait.

Iskolai lépések: Első lépésként kérjen személyes egyeztetést az osztályfőnökkel és kérje az iskolapszichológus vagy a szociális segítő bevonását is. Amennyiben nem történik változás, írásban forduljon az intézményvezetőhöz (igazgatóhoz), akinek kötelessége hivatalos intézkedést indítani.

Amennyiben a gyermek tünetei tartósan fennállnak, érdemes pszichológushoz fordulni.

A gyermekek számára a tevékenységváltás, különösen egy élvezetes játék abbahagyása, gyakran nehéz feladat, mivel ilyenkor az idegrendszerüknek hirtelen át kell kapcsolnia egy másik állapotba. A legfontosabb a fokozatosság és a kiszámíthatóság. Mindig jelezze előre a játék végét (pl. „Még öt perc és indulunk fürdeni” vagy „Még kétszer csúszhatsz és megyünk haza”). Használhatnak vizuális vagy hangjelzést is, például egy homokórát vagy telefonos időzítőt, ami „objektív” határt szab. Amikor az idő lejárt, érvényesítse az érzéseit („Látom, hogy mérges vagy, tudom, hogy nehéz abbahagyni, amikor ilyen jót játszol”), majd játékos formában terelje a figyelmét a következő lépésre („Szerinted melyik játék jön velünk ma a fürdőkádba?”). A következetesség elengedhetetlen: ha kimondtuk a végét, nyugodt, de határozott keretekkel tartsuk is magunkat hozzá.

Az önálló játék képessége fokozatosan alakul ki és a szülőtől türelmet igényel a megtanítása. Kezdjék azzal, hogy együtt játszanak, majd Ön lassan, fokozatosan vonódjon ki a helyzetből: üljön mellé egy könyvvel, vagy tegyen-vegyen a közvetlen közelében. Nagyon sokat segít egy strukturált, átlátható környezet kialakítása. A túl sok elöl hagyott játék megzavarhatja a figyelmet, ezért érdemes a játékokat dobozokban tartani és időközönként cserélgetni. Részesítsék előnyben a fantáziát megmozgató játékokat (építőkockák, gyurma, rajzeszközök). Dicsérje meg konkrétan, ha sikerült egyedül elmélyülnie valamiben. Ne várjon el azonnal hosszú perceket: eleinte a napi 5-10 perc önálló játék is óriási lépés.

Ez a jelenség a kistestvér érkezésekor rendkívül gyakori és teljesen természetes reakció, melyet szaknyelven regressziónak (egy korábbi fejlődési szintre való visszaesésnek) nevezünk. A kislánya a családi dinamika megváltozása okozta feszültségre és a figyelem megosztására reagál úgy, hogy „visszamegy kisbabába”, hiszen azt látja, hogy a csecsemő kapja a legtöbb gondoskodást. A legfontosabb: ne büntessék és ne éreztessék vele, hogy csalódtak benne. Fogadják el átmenetileg ezt az igényét, miközben mindennap biztosítanak számára 15-20 perc kizárólagos, osztatlan szülői figyelmet, amikor a baba nincs jelen. Emeljék ki, milyen jó dolog nagynak lenni és dicsérjék, vonják be apró segítségekbe a baba körül. Amint visszanyeri érzelmi biztonságát, a szobatisztaság és az önállóság magától vissza fog térni. Ha az állapot hónapokig fennáll, érdemes gyermekpszichológushoz fordulni.

Négyéves korban a gyermekek beszédének már nagyrészt (kb. 75-80%-ban) érthetőnek kell lennie a családon kívülállók számára is. Fontos tudni azonban, hogy bizonyos nehezebb hangok (például r, l, illetve a sziszegő hangok: s, sz, z, zs, cs) tévesztése vagy felcserélése ebben az életkorban még teljesen belefér a normál beszédfejlődésbe. Ha azonban az érthetetlenség mértéke aggasztja Önöket, vagy a kisfiú szókincse szűkös, az első és legfontosabb lépés egy alapos fül-orr-gégészeti és hallásvizsgálat. Gyakran egy fel nem ismert, enyhe halláscsökkenés (például megnagyobbodott orrmandula miatti folyadék a középfülben) áll az artikulációs nehézség hátterében. Ha a hallása rendben van, érdemes logopédus szakember véleményét kikérni. Otthon biztosítsanak gazdag nyelvi környezetet (sok közös mondókázás, meseolvasás) és a hibásan kimondott szavakat soha ne javíttassák ki vele direktben, hanem egyszerűen ismételjék el Önök a helyes formában.

Azt gondoljuk, és tapasztaljuk, hogy ez a diagnosztika fejlődésével magyarázható. Míg korábban nem volt lehetőség ilyen szinten differenciálni, addig napjainkban ez egyre jobban működik.

Az autizmus nem nevelési hiba, ezt nagyon fontos leszögezni! A mai információk, és tudástár szerint az idegrendszernek egy sajátos fejlődése, és működése. Emellett még számos tényezőt feltételeznek a hátterében.

Igen, a autizmus diagnosztikai obszervációs sémát (ADOS vizsgálatot) serdülő, és felnőtt korosztályra is kidolgozták. Ezt megelőzően történik egy szakorvosi vizsgálat, majd ezt követi az ADOS.

Az első vizsgálat mindig szakorvos által történik, ahol egy személyes konzultációra kerül sor. Ezt követően fog zajlani gyógypedagógus által vezetett ADOS vizsgálat, amely szintén egy alkalmas. Ha szükséges ezeket a vizsgálatokat pszichológiai diagnosztikával egészítjük ki, mely nagyjából 3-4 találkozást igényel. A vizsgálatok végén egy összegző, lezáró beszélgetésre kerül sor.

A gyermekkori traumák és a párkapcsolati nehézségek átdolgozása hosszabb távú, mélylélektani vagy trauma-fókuszú terápiás folyamatot igényel. Érdemes olyan pszichoterapeutát vagy klinikai szakpszichológus keresni, aki jártas a traumafeldolgozásban.